|
 |
|
|
Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakát
Csillagfény tengerében.
Jó uram koldusként, vakon kereng a
Hatalmas várnak börtönében.
Hová vet sorsom, hiába kérdem..
Zsoldosok dúlását meg sem értem.
Új hajnal fénye virrad- e még rám?
Vagy becstelenség?
Kolostor- magány?
Látom, a szolganép kínhalált halt,
A kincseket adná elő a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Több jellegzetes épülete van Palicsnak. Ilyen mindenekelőtt a fürdőhely szimbóluma, a Víztorony, vagy ahogyan nevezik, a főbejárat, továbbá a Vigadó, a női fürdő, a Bagolyvár, a szabadtéri színpad... és sorolni lehetne a villákkal is.
Gyerekkoromban nyáron többször jártam a Víztoronyban. Apám az aratás idejére megfigyelő szolgálatot vállalt, ami megszakítás nélkül 24... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Találni egy srácot, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak,
aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva,
aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol,
aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy,
aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Éjfélkor jön az álom-fickó,
Kevés szavu, rossz szemü, fürge.
Dobol egy fekete koporsón,
Táncol bolondul a kezein
S röhögve mondja: »Ülj le, ülj le.«
És jön a másik, jön a többi,
Forognak, mint az ördög-orsók.
Csak a szemük néz mindig engem
S akit reszketve lovagolok,
Ezt a titokzatos koporsót.
A bal kezemben vé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes Nagy Ágnes:
KARÁCSONY
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karác... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Déry Tibor: ÉTEKKEL, BORRAL...
Ne vígy minket kísértésbe,
étekkel, borral, rózsákkal ne kísérts meg,
asszonnyal s állattal, ártásba
ne vigyél minket, mert hogyha gyengék vagyunk,
ellentállunk s úgy jutunk irtásra.
Im fölöttem nem húznak már da... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elhervad a virág, kidől a büszke cser,
Mélység lesz a tető a tenger fenekén;
Ama törvényt, mely szül, változtat, elseper,
Egykor fénylő bolygók mutatják feketén. -
Ember, ki most nevet, zokogni megtanul,
Meghal az átkozott, meghal a siratott;
Nép lesz nagy nép felett s elvész óhatlanul...
És mindez, óh uram! a te akaratod!
A te akaratod... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Esti Kornél éneke
Indulj dalom,
bátor dalom,
sápadva nézze röptöd,
aki nyomodba köpköd:
a fájdalom.
Az életen, a szinten,
a fénybe kell kerengni,
légy mint a minden,
te semmi.
Ne mondd te ezt se, azt se,
hamist se és igazt se,
ne mondd, mi fáj tenéked,
ne kérj vigaszt se.
Légy mint a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Láttam csillagát
Uram! ma minden ködbe lankadt,
Ma minden bús és meredek.
Tátonganak nagy messzeségek,
Ma még a csillagok sem égnek,
Inganak óriás hegyek.
- Uram, én láttam csillagod!
Vadul nevet a téli szél,
Ólmos esőt vagdal szemembe.
A sötétség kiált körültem,
És varjú vijjog fönn az űrben
Egy ör... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Őszi kép
Berkenye levele lángol
Elszáradt ágak, vágyak, venyigék
Rőt rőzse, rozsdás levél ég s
kereng fáradtan lehullva. Körötte por.
Egyre jobban hiányzik hangod.
Szavaim csendkútba fúlnak rég, s
mint hajnali harmatcseppet még
elnyel az éj teste is most.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Aranyköpések
(Ságvári gimnázium nyomán)
"Kedvenc állatom a macs, mert azt meg lehet simálni"
"Az őskorban a nők gyűjtögettek, a férfiak pedig vasztak"
"Apollón megkérdezte, hogy Hermész hogy a francba tudott megenni két marhát."
"Jóska, hangosabban bólintsál!"
(verselemzés)
-Az indítósorok mil... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szél
Szomorú a szél, mert nem simogathat
Szomorú a szél, mert nem viszi illatod
Szomorú a szél, mert nem búvik hajadba
Szomorú a szél, mert nem hallja a hangod.
Szomorú a szél, mert nem tudja hol vagy
Kereng, tekereg, jajongva keresgél
Hiába.
Nem tal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tudtad?
Róza elbeszélése alapján (és Rózának) írta Vörösmarty 'Az árvizi hajós' című költeményét. (Őket is Wesselényi mentette ki az árból.)
Vörösmarty Mihály: Az árvízi hajós
Először 1838. április 27-én a pesti magyar színházban Labo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
ELVÁLÁS
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyü kín alatt
Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos érezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
S ha szólanék is, mit remélhetek?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ZELK ZOLTÁN: MENEKÜLÖK
Hálóját a pók odahagyja,
a falon fut tébolyodottan,
egyszál legyecském menekülne,
szárnya az ablakon megkoppan.
Árnyam is úgy forog szobámban,
miként ketrecében az állat,
míg künn sürögnek és futkosnak,
fecsegnek boldog, szabad ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elhervad a virág, kidől a büszke cser,
Mélység lesz a tető a tenger fenekén;
Ama törvényt, mely szűl, változtat, elseper,
Egykor fénylő bolygók mutatják feketén. -
Ember, ki most nevet, zokogni megtanul,
Meghal az átkozott, meghal a siratott;
Nép lesz nagy nép felett s elvész óhatlanul...
És mindez, oh uram! a te akaratod!
A te aka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
VÁRNAI ZSENI: MEGYEK FELÉD...
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait.
feléd fordítom arcomat, mert toled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor közeledbe érek,
már azt hiszem: most...most elértelek!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kereslek
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába, nem vagy ott?
Paudits Zoltán
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A NŐK DÍCSÉRETE
BHARTRIHARI:
SRINGÁRA SATAKA, A SZERELEM SZÁZ STRÓFÁJÁBÓL
9. KUNKUMA - PANKA - KALANKITA - DÉHÁ
Csábkenetektől csillog a teste,
gyöngykoszorúkkal reng buja keble,
színarany ékszert csördít a lába -
nincs, ki a nőnek ellene állna. Vekerdi József fordítása
10. NÚNAM HI TÉ KAVIVARÁ
Tév... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Velence
Velencén rőt az este,
nem ing a bárka teste,
nyugszik halásza mind,
lámpás sem int.
De ülve esti parton
a bronz oroszlán zordon
s nehéz talpat emel
az égre fel.
Körül, a habban ázva,
hajók s dereglyék száza,
mint halk kócsagsereg,
úgy szendereg.
S fölöttük, míg az estben
száll vízi... |
|
|
|
|
|
